Szécsi Margit: Nádvágók

Tó fölött és ég alatt
hűvös kékség bujdokol.
Tolong fehér felleg-falka,
körbefogja ég-akol.
Nádvágónak a világ:
nádas-szegte tó-világ,
ez a kékség szallagtalan
kalapuknál kék virág.

Sarló peng és rí a nád,
lesz erős, szép mennyezet,
szálankénti szabadságot
ha megerősítenek.
Pedig szélben szállt a nád
mint a sugár, lengeteg-
s mészbe-mártva merevedik
egy piciny világ felett.

Ott az ember régi, vad
hullámzását látja-e?
Csöndes összefonódásból
az erőt kitudja-e?
Bizony, este érzi majd
nyugtalan, merész szive
azt a napos hajlandozást -
ó hömpölygő nád-zene!

Télen-vágott nádkupok
összebújva alszanak,
mint elhagyott kunyhó-nyájak
púposodnak hallgatag.
Réti madár köztük jár,
csőrrel böki, elszalad,
s fészket rak a lápos parton,
zöld, furakvó nád alatt.