Mentünk és meneteltünk,
hegyre fel, hegyről le,
hol előre, hol hátra
az út végét még ma sem látva.
Voltunk kicsik, majd lettünk nagyok,
váltottunk ágyat, ahogy álmot,
a hajnal egybeforrt az éjjel,
ahogy álmunk is a feketefölddel.
Reményeink az égből
leestek arccal a földre,
ahogy állunk is, a jelen időre.
És csak mentünk,
meneteltünk, az idő végtelen,
hosszú viharmadarával.
0 Megjegyzések