Kiss Mira: Csak mentünk

Mentünk és meneteltünk,

hegyre fel, hegyről le,

hol előre, hol hátra

az út végét még ma sem látva.

Voltunk kicsik, majd lettünk nagyok,

váltottunk ágyat, ahogy álmot,

a hajnal egybeforrt az éjjel,

ahogy álmunk is a feketefölddel.

Reményeink az égből

leestek arccal a földre,

ahogy állunk is, a jelen időre.

És csak mentünk,

meneteltünk, az idő végtelen,

hosszú viharmadarával.