Szalkainé Nagy Xénia: Akkor jössz rá

Ha séta közben látod majd a síró fákat,
S arcodra kiül a néma döbbenet,
Ha senki nincs,ki szólna teutánad,
Akkor jössz rá,hogy ki voltam neked.

Mikor megfáradt lépted nyomát nem csókolja senki,
Akkor jössz rá,milyen volt engemet szeretni.

Akkor jut majd eszedbe,mi volt a múlt,mi a jelen,
A jövő,mikor álmaidban már semmi,és senki nem jön elő.

Hiába bú,hiába fájdalom,marad a néma döbbenet,
Hogy amit megtehettél volna,Annak emléke most téged temet.

Nem okolhatsz senkit,lelkedben az emlékek már
Nagyokat nyögnek,nem jön tavasz,
Mely értelmet adna újra életednek.

Megfáradva ,összetörten járod az utadat,
S ha néha elmúlt szerelmeid megelevenednek,
Megfakult érzéseid immár fázva dideregnek.