Szalkainé Nagy Xénia: Nagyravágyás

A föld sötét porát te meguntad,
Felfelé vonzott a magasság,
Csillagokhoz törte utad,
Vágy,szerencse,okosság.

Te ott kezdted már eleinte,
Hol mások csak titkán végzik,
S lent maradt az,ki mint én,
Oly kevéssel is megelégszik.