Csend simogatja néma ajakad,
Sóhajod nem hallja más csak az ég.
Oly sokáig epekedtél hiába!-
Kerted nárciszai elhervadtak rég.
Otthonod ma békés és nyugodt,
Nem fáj már a nyomasztó magány.
Annyi megpróbáltatás után-
Itt hagytad megkövült bánatod;-
Vitted lelked terhét Lillád után.
Itt élsz te mégis szívünkbe zárva,
Tengerré duzzadt mára hírneved.
Éltető forrásid csobogó árja-
Zöld fáink dúsított itala lett.
Meghatottan állunk ma is sírod mellett,
Immár kétszáz éve él köztünk szellemed.
Hazánk briliáns ékszere vagy Te:-
Áldjuk örökké, s dicsőítjük neved.
Lettél nemzetünk tanító mestere,
York-tól Liszabon-ig zengik műveidet.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések