Itt a puszták ölén nincsenek hegyek;-
ne keress kéklő ormokat, szirteket!
Nádasokat, bozótokat rejtenek a síkok,
magános akácok bámuljak a habos fellegeket.
Ágaik közt csak a vihar fészkel.
Csillagok vigyázzák téli álmaikat,
de a Lovász-zugi tavak világába,
pezsgő életet hoz az ébredő tavasz.
„Huncut a bíró,”- fütyülik a rigók,
lilék járják figyelemelterelő táncukat;-
kecses tavi cankók sétálnak a partokon,
s otthonra találnak poszáták,
pirregő tücsökmadarak.
Gulipánok, sárszalonkák lakják a berkeket,
széki-gólyák róják a zsombékokat.
A béka-koncertet tücsök-zene válja fel,
s a madarak repülni tanítják fiókáikat.
Itt a puszták ölén térdre hullnak az éjszakák,
az alkony vörös vére fűtengerbe csorog.
Ezüst-tó tükrében fürdik a sok csillag,
s délibábba torkollnak a bíbor hajnalok.
Az ősz rozsda-vörösre festi a tájat,
gyémánt-kristályokkal hinti be a tél;-
redős sáncokat épít a végtelen síkra
a dölyfösen tomboló északi szél.
Szemet gyönyörködtető e látvány,
s mind-mind arra vár, hogy felfedezd!
A vonuló madarak az égre karcolják,
hogy becsüld és szeresd az örök- természetet!
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések