Frics Bettina: Szerelmi történet

Mert ez egy történet.
Úgy hívják élet
Benne szereplők százai
és most szépen mesélek:

Az én nevem
nos... az lényegtelen
Lovag vagyok
mert osztva erre lettem

Egy Hercegnő mellett vagyok
Addig tán, míg meg nem halok
Hisz ő az én mindenem
neve nyugszik halandó szívemen

Neki van egy hercege
Ő az igaz szerelme
csak hát az a bolond herceg
egy másik nemest szeret

A Hercegnő szomorú, megszakad a szíve
de annak a felfogásnak büszke híve
hogy nem tesz lépést, inkább megszökik
még akkor is, ha ezzel szerettét ellöki

Lovag vagyok, lovagként terelem
Elmondom neki, hogy őt én igazán szeretem.
aztán elmondom neki, mit diktál az ész
elmondom neki, hogy az élet mennyire nehéz

Ő csak bólogat, de még nem tágít
minden lehetőséget egyre csak hárít
míg végül beadja derekát, fejét felemeli lassan
és mondja "lépek felé, de csak úgy, hogy büszkeségem megtarthassam"

Én mosolygok, aztán elmegyek sírni
Lovag vagyok, Ezt nekem ki kell bírni
Most elmegy aludni a Hercegnő, én mellette őrködöm
leülök a párkányra, és magamban őrlődöm

Szentül hiszem: szerelmük beteljesülhet
Ha szerelmes a herceg Hercegnőmnek ellen nem szegülhet
Legyen belé szerelmes, tegye őt hát boldoggá
aztán váljak újra én is, egy szerelmes bolonddá