Szakállas Zsolt: Kalibrálni

A számítógép fedelére egy kis mágnes-szív van odatapasztva.
A villanykapcsolót hiába nyomkodjuk, nem villan nyomában fény. Táncos karikák forognak
a hagyománytisztelő gézbugyolálók előtt.
A szarv összekaristolja a lesüllyedt szinteket,
amikkel betegre keresi magát a raporttermő.
Terhessége süketséget okoz a málnatőnek, mely fellendítené a szandálturizmust.
A farmernadrágom bal zsebéből előhúzom a szikém, itt patkányok kiruccanása folyik,
s én meg akarom ízlelni  méreggel átitatott vérüket.
Arra jön egy mentőcsomag,
tetvészkedőn beleavatkozik a műveletbe, meglágyítja kezemben a több sebtől vérző kést. A bokszer is kaphat
rendszeretetet, a fejőgép almot, a jak hordárt, a dekoratív csalán sztyeppet.
Szerencsére megszoktam már, hogy alapjáraton morogjak, ha felcseperedni
látom a kandelábert; így nem nyúlok hozzá a mindenáron érvényesülni akaró kaszárnyához.
Más is megtette már, amit én és érdekes módon mégsem herdálta el
a mamutkirály kincsét.
Szűrletek romkocsmája vetésforgó, mely három generációt fog össze.
A szomszédos birtokon elernyednek az esőfelhők, a titokköpülők száraz
helyre menekítik hős szerszámaikat.

A szimulánsok központi kristálya nem tölti a szabadban az éjszakát.