Kosztolányi Mária: haszontalan gondolataim a nagy tévedések idején

az idő most
nem alkalmas semmire
más lett a hely
egyetlen vendég a halál
ha tüsszentünk ránk szól
pedig ő
hörgő cimbalmon játszik

az asztalnál fáradt székek
üres pohárból isznak
méretlen tűbe harapnak

csak a boltok lordjai szépek
hangos tortákra szórják
a pénzt
tessék tessék

az angyalok némán esznek
a lejárt csokikért  
szárnyukkal fizetnek
mégis azt mondják
igy van ez jól