Bara Anna: ...aki, ha kell

Ráfeszül a horizontra,
eget, földet egyben tart.
Hajnalt bont és estéket köt,
közben nappal fénygömböt ölt.
Viharokban ő a part.

Ágakat fon sima törzzsé,
ha kell gyökereket ereszt.
Búvóhelyet nyújt,
ha néha veszélyt érez,
s rád nevet.

Várat rajzol földtől égig,
míg kenyér illatú keze
elsimítja mesék élét,
ha éjszaka attól félnél.
Hajnalhídig elvezet.

Aztán leül azt sem tudva,
szikla volt-e vagy hó, puha.
Te elébe állsz
csak úgy, szótlan,
elhiszi, hogy minden jól van,

s elmehet.