Jósa Miklós: A szembogár

A festő palettája mellé

Sokszínű képlet, kinek piros -
kinek sárga, némelynek csíkos,
mint a zászló, s vajon mit jelent,
ha fekete sárgával kevert?

Nem vagyok a színek jóslója,
holnapra készül már a sárga,
mi még zöldell, kékülni akar,
barnára puhul a friss talaj.

Fakul a fű, nyers krétarajz lesz,
pirul ráhulló falevélnesz;
málló pipacs vére lila szél,
bakancsra bogáncs rozsdát kefél.

Felfárad keki cérna fűzve,
parázsló kőris bújik füstbe.
Tüske serkent vörös cseppeket,
madár inná ki mézes kelyhed.

Szeretem az élet színeit,
a szív palettája mindenik:
szebbet fest, aki érti már,
szemünkbe csalta a szembogár.