Gyakran eszembe jut egy régi emlékem,
Akkor gyerek voltam... s egyszerű volt minden.
Eltelt pár évtized, sok minden elveszett,
Jöttek új szokások, új törvények, trendek.
Az emlékek maradtak, s néha fel-fel törnek.
Merengek magamban, "régiség" maradtam?
Üzletről beszélek... a régiről, s az újról,
Szerződésekről, meg az adott szóról.
Szemem előtt képek, meg a régi vásár...
Néhány szó... beszédes csend... Kezet rá!
Félszavakból születtek komoly döntések,
Az így megkötött üzlet törvény volt s becsület.
Az adott szóhoz kétség nem férhetett,
Megszegni azt soha nem lehetett.
Nem bővítették, és nem módosították,
A legtöbb esetben még le sem írták.
Az így kötött üzletet mindig betartották,
Igazat mondtak, egymást be nem csapták.
Ezt az üzletkötést én nem csak "úgy" mondom,
Akkor gyerek voltam, de láthattam, és tudom.
Mi is vettünk ezt-azt, alkudozni kellett,
Drága nagyapám még így kötött üzletet.
Nem kellett pecsét, egy parola elég,
Egy kupica áldomás, ez volt a jótállás.
A vásár nagy volt, adtak-vettek mindent,
Kiskutyát, takarmányt, szekeret, tehenet,
Ha azt mondták rá, na "a tehén kezes",
Az tényleg "kezes volt," a kezemből is evett.
Cserfes lányka voltam, sok mindent tanultam,
Nekem az adott szónak ma is "súlya" van.
0 Megjegyzések