Simonka Zsuzsanna: A kis fa balladája

Elveszett magját keresi szüntelen,
Fájdalmas évek, súlyos végletek.
Gyökértelen fának, ha támasza csak karó,
Öntözni minek, vacak kis kóró.

Nem okoz örömet sudár termetével,
Nem ad neked árnyat, lombot levelekkel.
Napfény nem éri, a sötétség neveli,
Mivé tud így lenni, a hasznát keresi.

Próbálja élni egy nagy fa életét,
Derékba törik, hasad, de él még.
Könnye, mint a mézga tapasztja össze,
Hamis erőben bízik, még remél a jövőbe`.

Mutatná magát, de senki nem hiszi,
Hogy belőle lesz, még lesz valami.
Ágat növeszt, gyengét, hogy elbírja terhét,
Odaadja érte az egész életét.

Az évgyűrűk ránca egyre sokasodik,
Vékony kis törzse csendben aláhullik.
Átlépnek rajta, senki nem siratja,
Talán mégis jó lesz, tűzre fadarabnak.

Forrás: Poet

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: