Schroff Ferenc: Virág

Egy leheletnyi, gyöngéd virág,
Melyet minden kertész imád.
Szeme barna, haja arany,
Szívem mélyén csöndben altat.

Néha tüskés, néha selymes,
Minden tüskéje oly kedves.
Néha szomorú, mert fázik,
Mert az eső alatt ázik.

Néha szelíd, néha megszúr,
Olykor álmaimba eljut.
Édes tekintete éltet,
Szíve dobogása ébreszt.

S ha valaha szellő lennék,
Minden felhőt elkergetnék,
Hogy e virág, melyet szeretem,
Sose ázzon énmellettem.

Forrás: Poet

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: