Add tovább


FISZ KLUB Szeged – Szilasi Lászlóval Hercsel Adél beszélget

A FISZ KLUB Szeged irodalmi est és műhelymunka-sorozatában áprilisban Hercsel Adél kérdezi Szilasi Lászlót új könyvéről, A harmadik hídról.

Időpont: 2014. április 14., 18.00

Helyszín: Rongy Kocsma https://www.facebook.com/rongykocsma

6724, Szeged, Kossuth Lajos sgt. 72/D


Szilasi László Békéscsabán született, 1964. január 1-jén. Író, József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet Régi Magyar Irodalmi Tanszék egyetemi docense.

Kötetei: Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét (tanulmányok, 1994); Lassú olvasás (Hárs Endrével, 1996); A Kopereczky-effektus (2000); Kész regény (Németh Gáborral, 2000); A selyemgubó és a "bonczoló kés" (2000); A sas és az apró madarak (2008); Szentek hárfája (2010)

Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013)

Szilasi László: A harmadik híd

 „A hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság.
És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha.

Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó.”

(Darvasi László)


„hvg.hu: Ezt a dilemmát az életre vetítve, A harmadik híd fölveti azt a kérdést is, hogy valóban annak van „jobb”, boldogabb élete, akinek van munkája, és örökké rohan a dolga iránt, meggyőződve a saját hasznosságáról?

Szilasi László: A sok munkával rendelkező egyén hajlamos arra, hogy azt ugassa a hajléktalanoknak, hogy azok azért vannak az utcán, mert nem akarnak dolgozni. Az emberek többsége visszautasítja, hogy valaki a hajléktalan életformát választotta. Márpedig tényleg van olyan, aki ezt választotta. Nem áldozat, hanem nagyon mélyről így döntött. Amikor Nosztávszky már otthon van, arra gondol, hogy közösségünk egyik büszkesége akár az is lehetne, hogy köztünk akár hajléktalanként, ezen a módon is lehet élni. Azonban az igazán durva kérdés nem az, hogy mi van a hajléktalannal, hanem az, hogy mi van azzal a rengeteg emberrel, akinek a munkájára már egyáltalán nincs szükség. Velük mi lesz? Erre a problémára egyelőre nem tudunk válaszolni. A nemzetet megteremtő régi diskurzusok kifulladtak. Ma a nemzeti hovatartozás egyik legfontosabb eleme a társadalombiztosítás. Emiatt pedig lassan ott tartunk, hogy ebben az országban mindenki gyűlöl mindenkit, aki veszélyes a tb-jére, aki ugyanarra a pénzre csap le. Ezért gyűlöljük a cigányokat, a nyugdíjasokat, a hajléktalanokat, a gyerekeket, az egyetemistákat, a kismamákat. Szóval ez a könyv akár a nyugdíjasokról is szólhatna, a hozzájuk való viszonyulásról, vagy bárki másról, aki veszélyes lehet a jussként járandóságainkra.”

Részlet Hercsel Adél Szilasi Lászlóval készített interjújából, a teljes szöveg elérhető a HVG Online-on: „Mindenki gyűlöl mindenkit, aki veszélyes a tb-jére” – interjú Szilasi Lászlóval http://hvg.hu/kultura/20140305_Mindenki_gyulol_mindenkit_aki_veszelyes


A harmadik híd recepciója a Critica Nován: http://criticanova.com/?p=1931

A Fiatal Írók Szövetsége a Facebookon: https://www.facebook.com/fiatalirokszovetsege

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: