Bennem remeg egy szó: Hiányzol!
Mért van az, hogy nélküled júliusban is fázom?
Lassan araszol a Nap az égen,
komótos öreg, mikor lenyugszik,
s mikor felébred.
Tegnap mentél el,
de én már érkezésed várom,
átkulcsolt térddel kártyázom a magánnyal,
de vesztek,
mert üres vagyok nélküled.
Próbálom átkiabálni a csendet,
menekülve keresem a város zaját,
de minden sarkon kalapot emel a csend,
és sóhajt felém a koldus némaság.
Azt hittem, felnőttem már,
de tévedtem, ó, nagyon!
Hiszen én még meg sem születtem,
mert nélküled nem láthatok, és nem hallhatok.
Forrás: Poet
0 Megjegyzések