Csabika fiam!
Ha majd egyszer én is meghalok.
Akkor a lelkemmel én is,
hozzád szállhatok.
Átölelhet engem az élettelen két karod.
Sokszor megölelhessük ott egymást.
Pótolhassuk amit ez a fukar élet tőlünk,
már régen ellopott.
Bámulhatnak ránk,
az égen a fényes csillagok.
Mert mi leszünk már akkor,
fiam ketten a hallhatatlanok.
A szeretetünkön
még a hosszú idő sem koptatott.
Kifogni rajtunk Csabikám,
még a kegyetlen halál sem tudott.
Ha majd egyszer én is meghalok.
Akkor a lelkemmel én is,
hozzád szállhatok.
Átölelhet engem az élettelen két karod.
Sokszor megölelhessük ott egymást.
Pótolhassuk amit ez a fukar élet tőlünk,
már régen ellopott.
Bámulhatnak ránk,
az égen a fényes csillagok.
Mert mi leszünk már akkor,
fiam ketten a hallhatatlanok.
A szeretetünkön
még a hosszú idő sem koptatott.
Kifogni rajtunk Csabikám,
még a kegyetlen halál sem tudott.
0 Megjegyzések