Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Lelkes Miklós: Cenzúra

Mulattat, s bosszant primitív ravaszság,
amit eljátszik korunk szolgalelke.
Lehet költészet politika nélkül?
Ilyesmin még a macska is nevetne!
Egy vers igen, ha saját köldökére
rátett virágdíszt bámultat a jámbor,
vagy érmet remél technikás modern és
rímgépe röffen, szinte önmagától..
..de Költészet? Hát nevessen a macska!
(Mily magyar lettél angolföldi mondás!)
Mind ostoba, ki ostoba szavakra
nem csak helyesel, de még rá is kontráz?
Nem, mert az érdek.. (Ám tisztelet annak,
ki tényleg csacska, s nincsen gondja arra,
hogy ránézzen a múltra, mint valóra,
elődeinkre, - az irodalomra.)
Hát Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi..
No, csak tovább, ne hidd: bezárt a bolt már!
Mikszáth, Móricz, Ady, József Attila..
Életük, művük meggyalázott oltár
a mában. Tovább! Lehet vigyorogni,
Honcenzúra fik, Honcenzúra lányok!
(..mert gondolkodni nem hiszem, hogy fogtok,
- lakáj létet meg sohasem utáltok?)
Ki félig így, vagy úgy.. - ő sem kivétel,
ha költő volt, s egyszer látni volt mersze.
Jólétben is önváddal ott bolyongott,
bot és vászonként, Kosztolányi lelke.
Babits tornyában tényleg elegánsan
csücsült, s a szó volt élete imája, -
de azt a Szót, mi végleg naggyá tette,
Húsvét előtt mégiscsak megtalálta!
Tóth Árpád meghalt, tüdővészben, s búban, -
de nem lehet, hogy egy-egy titkolt este
szeme kinyílt, s volt, megalázott álmát,
vágyott, vörös Új Istenét kereste?

Író, költő (igazi) félőn, bátran,
de valahol végül vállalja sorsát,
amikor égő jelenből kiáltja
a fájdalmát egy másik Magyarország,
az a kis ország, mely nem csak kevésé,
törtetőké, akik csak zsebretesznek,
s amelyhez más út sohasem vezethet,
mint útja Igazságnak, Becsületnek.

Kinek, s miért fáj: más a véleményem
Márai ötvenhatos angyaláról?
Ideje már a háromszínű rácsok
mögül egyet, s mást látni a világból.
Wass Albert nagyon messze van a vastól
(még akkor is, ha abból volt keresztje),
s bár érdekes kicifrázott Hazugság,
azért Szépséggé miként is lehetne?
Nem lehet azzá, akkor sem, ha körtánc
forog fent: fedje el a lenti könnyet,
s szégyen-szobrokra Háry Jánosoktól
jól megfizetett tapsok ráköszönnek.
Rémoszt látni, de szíven üt a Kérdés:
Magyarország, a Te Démoszod hol van?
A hozsannázók szerint földi Mennyben..

S a valóságban? Egy Piacpokolban!

(2012)
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések