Napom voltál, lelkem kék egén,
Ittam szavad, ajkam szomjazott,
Neved jelét égetted belém,
Csendesen tűrtem, kínt okozott.
Rám akasztottad a terhedet,
Együtt vonszoltuk éveken át,
Már nem láttam fénylő cseppeket,
Égő szememből hullva tovább,
Nyaram örök télbe alkonyult!
0 Megjegyzések