Utálod, amikor közel a dolgozat,
Unod a matekot, dobtad a srácodat,
Mondd ki, ha nagy lánynak érzed már magadat,
Segít, ha kimondod, de nem, ha bent marad.
Mondd ki, ha tévedtél, bántottál másokat,
Elmúlt a szerelem, vágyod a csókomat,
Úgy érzed, megcsaltak, ellopták álmodat,
Mondd ki, ha nem bírod fájó magányodat,
Minden szó megkínoz, amelyik bent marad.
Mondd ki, ha senki sem viseli gondodat,
Teherként éled meg iszonyú sorsodat,
Mondd ki, ha úgy érzed, közel az alkonyat,
Meghalt, kit szerettél, siratod párodat,
Megőrjít minden szó, amelyik bent marad.
Mondd ki, ha belülről feszít egy gondolat,
Úgy érzed, megéltél valami fontosat,
S szívedben úgy érzed, hogy te is költő vagy,
Érezzél bárhogyan, ne tartsd meg magadnak,
Oszd meg azt másokkal, megfojt, ha bent marad.
