Tóth Zsolt - Fák közt aznap

Rég köszöntél vissza.
Csúfítja a fekete vászon tündöklésed,
Mely lassan csak szikra.
Szavak súlya bágyadt tűzön ég el,
Az éjszaka minden erőm elitta.

Testem ordított, téged hívott.
Fájdalom és vágy pengeéle nyirkos.
Nem várhatok. Többet nem.
Égi táncos üstököst választott örvendve.

Waltzer ritmusa ringatja a vákuumot,
Ködön átlátni a porhintőnek kiváltság.
Vadnak szeme fénye, nagyot álmodott,
Paktumok kötöttségében halott a vidámság.
Vissza nem talál, bűn bánva tántorog.

Nyugovóra térek, nem vár rám reggel.
Kezem ilyen tűt nappal kazalban nem lel.
Mert az éjszaka pánsípja magához szólítja
A nemesfémet, ha ő is úgy gondolja.