Szavakat fest fel üres papírra,
bennük gondolat ecsetje szárnyal.
Lelkének bugyrait ha megírja,
dacol, vagy parolázik a világgal.
Bánata borongós dalban enyhül,
Vagy víg ódát hárfázik az öröm.
S míg tolla a papíron tovalendül,
átlép néhány elmúlt életkörön.
Üres zsebében pár szó-peták csak
mit öszegyûjtött múló évei során.
Holnapnak nem hisz. Él a mának.
Asztalt foglal a földi életlakomán.
Menni készül, de még utoljára
Most fáradt szívét ossza szét.
Legyen tiéd hát egy darabkája,
és hallgasd a vén költô énekét.
bennük gondolat ecsetje szárnyal.
Lelkének bugyrait ha megírja,
dacol, vagy parolázik a világgal.
Bánata borongós dalban enyhül,
Vagy víg ódát hárfázik az öröm.
S míg tolla a papíron tovalendül,
átlép néhány elmúlt életkörön.
Üres zsebében pár szó-peták csak
mit öszegyûjtött múló évei során.
Holnapnak nem hisz. Él a mának.
Asztalt foglal a földi életlakomán.
Menni készül, de még utoljára
Most fáradt szívét ossza szét.
Legyen tiéd hát egy darabkája,
és hallgasd a vén költô énekét.
