Hornyánszkyné Kühne Katalin: Kegyelem

hold arca vérzik az égen
csillogó gyűrűk a tó vizében
fénylik az éj ám hirtelen
csillagpontocskáin felhő lebben

tüzük kihuny majd újra ég
kialszik s fény csillan tó tükrén
így élünk a világ peremén
félelem aggódás remény
váltja egymást mint nap és éj

sodródva riadt magányban
megtépázva vagy nagy szárnyalással
hasítjuk ott fenn az eget
mi halandók kapunk-e kegyelmet?
Megosztás a Google Pluson