Hornyánszkyné Kühne Katalin: Barát

Régi barátom néz rám tükrömből.
Benne megtaláltam, mit magamból
hiányoltam és azt, milyen vagyok.
Hasonlítok rá, mégis bőrömön,

zsigereimben érzem, mennyire
különbözöm tőle. Erős hite,
türelme, egész lelke gazdagabb.
Én még gyakran aggódom, kétkedem.

Ő hisz, reménykedik, szeretettel
fordul embertársa felé, hamar
barátkozik. Én megválogatom,
kinek tárom fel igazi valóm.

Neki elmondhattam titkom, mindet
megőrizte. Tanultam, figyeltem,
erősebb lettem általa. Hiszem,
őszinte barátságunk végtelen.

Régi barátom néz rám tükrömből.
Tekintete felfedi lelkemet.
Semmi kétség, átlát a bőrömön,
tudja, amit én érzek, szeretek.

Zsigereimben érzem, mennyire
hasonlóan gondolkozunk, érti
szavaimat, segít rajtam, kire
számíthatok életem végéig.

Ő hisz, reménykedik, szeretettel
gondoskodik családjáról. Értük
él, támasza az elesetteknek.
Mélyből magasságba repít, végül

neki elmondhattam titkom, mindet
elé tárhattam, mi bánt. Vigasztal,
erősít, holott nagy a bánata.
Hatalmas ereje mindenkinek

példát ad. Nézem arcát tükrömben.
Már tudom, ott miért őt láthatom.
Megváltozott énem. Örömömben
ujjong szívem, én vele egy vagyok.
Megosztás a Google Pluson