1993 májusáig kinn tartózkodtam Németországban. Hamburg mellett, a tengertől körülbelül 60 kilométerre van egy kis település, Feinfogeldorf. Itt a falu szélén az erdőben van egy épület, ami már romokban hever, hatalmas vadászháznak építették, de utoljára téglagyárként üzemelt vagy ötven évvel ezelőtt. Véletlenül kerültem oda. Elromlott az autóm, s egy másik idős autós sietett a segítségemre aki már a hetvenedik évét is betöltötte, az említett településen lakik. Egy hétig nála maradhattam, amíg az autómat megjavították.
Ö mesélte el a rom történetét. Ez az épület vagy négyszáz éve áll fenn, egy Léka nevű földesúr tulajdona volt, aki beleőrült a féltékenységbe. Hamburgban volt egy csodálatos palotája, és minden embert, aki a palotában élt, dolgozott, kivitette ebbe a vadászházba , ahol felakasztotta, majd feldarabolta a szerencsétlen ártatlan embereket. Ekkor megátkozta a gyilkosság után a házat és azokat akik valamilyen kapcsolatba kerülnek vele. Így aztán senki sem mert még csak a közelébe se menni e helynek. Évszázadokkal később téglagyárat alakítottak ki belőle. Sajnos sok halál eset történt megmagyarázhatatlannak tűnő okok miatt, és néhány évi üzemelés után bezárták. Elmúlt a hét, az autóm is elkészült, búcsút intettünk egymásnak új ismerősömmel, és elindultam haza, Magyarországra. Otthon amikor pakoltam ki a kocsiból egy tükröt találtam a hátsó ülésen. Nagyon régi kerete volt, egy csodálatos női arc volt ráfestve. Megfordítottam és a tükör hátlapján egy mondat volt olvasható régi német betűkkel írva. Léka. Ledöbbentem, Összezavarodtam, hiszen a rege szerint földesúr volt, itt meg a gyönyörű nő Léka névvel van írva. Nem sokat gondolkoztam, felszereltem a falra, nagyon tetszett a szinte élőnek látszó festmény és nem utolsó sorban értéke is lehetett. Egyik este lefekvéshez készülődtem, amikor nagy csattanással leesett a tükör. Először arra gondoltam, hogy nem jól szereltem fel, gondolkodás nélkül felemeltem a parkettáról és visszatettem a helyére a falra. Másnap és harmadnap szintén leesett a falról , de nem tört össze, nem sérült meg a tükör és a régi fakeret sem. Negyedszer is felemeltem, és másnap, amikor hazamentem délután a tükör ismét le volt esve, de nem tört el, csak a keret annyira szétment, hogy már nem tudtam visszatenni a falra. Ekkor eszembe jutott, mi is történt aznap délelőtt velem…
… Mentem a villamossíneken, javították a járdát, s nem néztem se jobbra se ballra, a villamos majdnem elgázolt. Egy nő elkapta a karomat és kirántott a villamos sínekről a fűvel benőtt járda szigetre. Nagyon ismerős volt a nő, az a mosoly az arcán megbabonázott. Ránéztem a tova száguldó villamosra, majd a nőhöz fordultam volna de már nem volt sehol. Szerettem volna megköszönni neki amiért kirántott a sínek közül. Egy teremtett lélek nem volt a környéken, se a közelemben. És most jöttem rá, ahogy a tükröt a kezemben tartottam: a nő aki a tükörből mosolygott az ugyan az a nő volt aki elrántott a villamos sínekről. Figyelmeztetés volt, hogy ne tegyem fel a falra, vagy más, ki tudja. A tükröt bevittem az irodámba és az iratszekrény tetejére helyeztem úgy, hogy a falnak támasztottam. Egy év is eltelhetett amikor megcsörrent a telefonom és régi német ismerősöm hívott Feinfogeldorfból. Közölte, nem bírta tovább és el kell mondani az igazat. Rátért a tükörre, ö ennek a Lékának az utolsó leszármazottja, és ez a tükör amit nekem ajándékozott Léka feleségéé volt. Elköszönt és letette a telefont, még arra sem volt időm, hogy elköszönjek tőle.
Ideges lettem, ránéztem az órámra, még az irodámban dolgoztam. 21.16 perc volt. Ránéztem a csodálatos női arcra a tükörre ami a falhoz volt támasztva és ledöbbentem. A csodás női arc halványodni kezdett. Néztem nagyokat nyelve, és őszintén megmondom, féltem. A csodás arc negyed óra múlva eltűnt, csak az egyenetlen már homályos tükör maradt. Megkerestem a Feinfogeldorfi idős férfi telefonszámát és felhívtam. Legnagyobb meglepetésemre egy szomszédja vette fel a telefont. Elmondtam kit is keresek, kicsi szünet után közölte, sajnos meghalt 21.10 perckor. Megint ledöbbentem, hiszen ő hivott 21.16 perckor. Nem mertem elmondani neki mert idiótának nevezett volna. Másnap elvittem a múzeumba a tükröt, ott hagytam, kiderült a 13-14.sz-ban készült, üveglapra vékony ólomlemezt illesztettek, és ere higanyt öntöttek. Muranoi tükör ami nagyon értékes volt akkor is meg ma is. Nem meséltem a múzeumnak a tükör történetéről. Visszafelé bementem a templomba, igaz nem vagyok vallásos, de kértem a papot mondjon egy imát Lékáért és bocsássa meg vétkeinek súlyát.
Igaz történet.
Hamburg
Ö mesélte el a rom történetét. Ez az épület vagy négyszáz éve áll fenn, egy Léka nevű földesúr tulajdona volt, aki beleőrült a féltékenységbe. Hamburgban volt egy csodálatos palotája, és minden embert, aki a palotában élt, dolgozott, kivitette ebbe a vadászházba , ahol felakasztotta, majd feldarabolta a szerencsétlen ártatlan embereket. Ekkor megátkozta a gyilkosság után a házat és azokat akik valamilyen kapcsolatba kerülnek vele. Így aztán senki sem mert még csak a közelébe se menni e helynek. Évszázadokkal később téglagyárat alakítottak ki belőle. Sajnos sok halál eset történt megmagyarázhatatlannak tűnő okok miatt, és néhány évi üzemelés után bezárták. Elmúlt a hét, az autóm is elkészült, búcsút intettünk egymásnak új ismerősömmel, és elindultam haza, Magyarországra. Otthon amikor pakoltam ki a kocsiból egy tükröt találtam a hátsó ülésen. Nagyon régi kerete volt, egy csodálatos női arc volt ráfestve. Megfordítottam és a tükör hátlapján egy mondat volt olvasható régi német betűkkel írva. Léka. Ledöbbentem, Összezavarodtam, hiszen a rege szerint földesúr volt, itt meg a gyönyörű nő Léka névvel van írva. Nem sokat gondolkoztam, felszereltem a falra, nagyon tetszett a szinte élőnek látszó festmény és nem utolsó sorban értéke is lehetett. Egyik este lefekvéshez készülődtem, amikor nagy csattanással leesett a tükör. Először arra gondoltam, hogy nem jól szereltem fel, gondolkodás nélkül felemeltem a parkettáról és visszatettem a helyére a falra. Másnap és harmadnap szintén leesett a falról , de nem tört össze, nem sérült meg a tükör és a régi fakeret sem. Negyedszer is felemeltem, és másnap, amikor hazamentem délután a tükör ismét le volt esve, de nem tört el, csak a keret annyira szétment, hogy már nem tudtam visszatenni a falra. Ekkor eszembe jutott, mi is történt aznap délelőtt velem…
… Mentem a villamossíneken, javították a járdát, s nem néztem se jobbra se ballra, a villamos majdnem elgázolt. Egy nő elkapta a karomat és kirántott a villamos sínekről a fűvel benőtt járda szigetre. Nagyon ismerős volt a nő, az a mosoly az arcán megbabonázott. Ránéztem a tova száguldó villamosra, majd a nőhöz fordultam volna de már nem volt sehol. Szerettem volna megköszönni neki amiért kirántott a sínek közül. Egy teremtett lélek nem volt a környéken, se a közelemben. És most jöttem rá, ahogy a tükröt a kezemben tartottam: a nő aki a tükörből mosolygott az ugyan az a nő volt aki elrántott a villamos sínekről. Figyelmeztetés volt, hogy ne tegyem fel a falra, vagy más, ki tudja. A tükröt bevittem az irodámba és az iratszekrény tetejére helyeztem úgy, hogy a falnak támasztottam. Egy év is eltelhetett amikor megcsörrent a telefonom és régi német ismerősöm hívott Feinfogeldorfból. Közölte, nem bírta tovább és el kell mondani az igazat. Rátért a tükörre, ö ennek a Lékának az utolsó leszármazottja, és ez a tükör amit nekem ajándékozott Léka feleségéé volt. Elköszönt és letette a telefont, még arra sem volt időm, hogy elköszönjek tőle.
Ideges lettem, ránéztem az órámra, még az irodámban dolgoztam. 21.16 perc volt. Ránéztem a csodálatos női arcra a tükörre ami a falhoz volt támasztva és ledöbbentem. A csodás női arc halványodni kezdett. Néztem nagyokat nyelve, és őszintén megmondom, féltem. A csodás arc negyed óra múlva eltűnt, csak az egyenetlen már homályos tükör maradt. Megkerestem a Feinfogeldorfi idős férfi telefonszámát és felhívtam. Legnagyobb meglepetésemre egy szomszédja vette fel a telefont. Elmondtam kit is keresek, kicsi szünet után közölte, sajnos meghalt 21.10 perckor. Megint ledöbbentem, hiszen ő hivott 21.16 perckor. Nem mertem elmondani neki mert idiótának nevezett volna. Másnap elvittem a múzeumba a tükröt, ott hagytam, kiderült a 13-14.sz-ban készült, üveglapra vékony ólomlemezt illesztettek, és ere higanyt öntöttek. Muranoi tükör ami nagyon értékes volt akkor is meg ma is. Nem meséltem a múzeumnak a tükör történetéről. Visszafelé bementem a templomba, igaz nem vagyok vallásos, de kértem a papot mondjon egy imát Lékáért és bocsássa meg vétkeinek súlyát.
Igaz történet.
Hamburg
