A lepke boldogan repdesett a mezőn,
énekelt csodálatos hangján, igézőn.
A medvét meglepte ez az égi özön,
figyelte, a lepke hintázott a szellőn.
A nagy medve nézte, beleszeretett,
Lassan, brummogva szerelmesen hozzálépett,
Leült elibe, figyelte az éneket,
S szeméből a könnyek itatták a földet.
A kis lepke ijedten rebbent,
Kis ruhácskája csodálatosan keringett,
Meglepte a medve, ahogyan viselkedett,
Nem nevetett, körülötte keringett.
A medve boldog volt idővel,
Lepkéje maradt esküvel, hűségével,
A halál gyorsan végzett szívével,
Hisz a lepke rövidke az életével.
A medve kerüli az ismert mezőt,
brummogja szerelmét fák között,
a tél köszönt az erdő fölött,
S a medve újra barlangjába költözött.
Újra tavasz, virágzik a mező,
A medve ott áll igézőn,
Lepke, csodálatos szoknyácskában a szellőn,
A medve elszomorodik, emléke előjön.
Elballag, nem kezdi újra,
Gyász! Megint téli végszóra?
Nem! Marad most már gyászára,
Lepke egy volt, boldogságára.
Miláno
énekelt csodálatos hangján, igézőn.
A medvét meglepte ez az égi özön,
figyelte, a lepke hintázott a szellőn.
A nagy medve nézte, beleszeretett,
Lassan, brummogva szerelmesen hozzálépett,
Leült elibe, figyelte az éneket,
S szeméből a könnyek itatták a földet.
A kis lepke ijedten rebbent,
Kis ruhácskája csodálatosan keringett,
Meglepte a medve, ahogyan viselkedett,
Nem nevetett, körülötte keringett.
A medve boldog volt idővel,
Lepkéje maradt esküvel, hűségével,
A halál gyorsan végzett szívével,
Hisz a lepke rövidke az életével.
A medve kerüli az ismert mezőt,
brummogja szerelmét fák között,
a tél köszönt az erdő fölött,
S a medve újra barlangjába költözött.
Újra tavasz, virágzik a mező,
A medve ott áll igézőn,
Lepke, csodálatos szoknyácskában a szellőn,
A medve elszomorodik, emléke előjön.
Elballag, nem kezdi újra,
Gyász! Megint téli végszóra?
Nem! Marad most már gyászára,
Lepke egy volt, boldogságára.
Miláno
