Sánta J. Ede: Éhes nyolcéves Kaposváron

Szenvedő gyermeknek könnyei hullnak,
Fájó gondolatai lassan múlnak,
Csendben emelem fel eme síró gyereket,
Félve fogja meg remegő kezemet.
Szipogva néz rám kék hatalmas szemével,
Mosolyogva simította meg arcom kezével.
Hálálkodva köszönte meg emberi tettem,
Hogy egy szendviccsel kisegítettem...