Debreceni Zoltán író: Nehéz emlékek...

Elmerengve sétálok az esti alkonyatban.
A nap piros fénye csorog az égről,
az ezüstös hajamra.
A lassan cammogó fellegeket követve.
Ballagok a réten bánatom temetve.

A régi nehéz bús emlékekkel csak lassan ballagok.
A régi szép múltra visszagondolok.
Megállok elcsüggetten a vad virágos réten.
Éppen ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen.

Szomorú bánatom sűrű könnyeimbe folytom.
Majd keserű bánatom cipelve,
lassan elindulok tovább,
a vad virágok között,
keskeny gyalog úton.
Megosztás a Google Pluson