EMIL-tábor: politikusok nélkül

Az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligája által meg­szer­ve­zett 2006-os ze­te­le­ki írótábort a jó han­gu­lat jel­le­mez­te. Az immáron ha­gyományossá vált tábor – amit immár ötödik al­ka­lom­mal szer­vez­tek meg – az egyedüli olyan nyi­tott fórum, ahol az Erdély­ben al­kotó „szóművészek” színe-java kitárgyal­ja az erdélyi ma­gyar iro­da­lom je­len hely­zetét, és előre­vetíti an­nak kilátásait. Ugyan­ak­kor a múlt nagy történéseiről is szó esik ilyen­kor. Az idei tábor fő témái 1956 köré let­tek fölso­ra­koz­tat­va. Erre a pár nap­ra Ze­te­la­ka az erdélyi ma­gyar iro­da­lom pan­te­onjává válik, ami nem csupán azért történik, mert az itt iro­da­lom nagy kérdéskörei kerülnek terítékre, de köszönhető ez az ott lakó em­be­rek vendégsze­re­tetének is.

Az idei tábor fi­nisében vi­szont – mi­vel az idén szépkelyföldi po­li­ti­kai ala­ku­la­tok képvi­selőit is meghívták – a prog­ram foghíjassá vált, mi­vel a po­li­ti­ku­sok távol­ma­radása az előadások el­ma­radását eredményez­te. Így Orbán János Dénesé, az Erdélyi Ma­gyar Írók Ligájának elnökéé volt – és ma­radt – a fősze­rep. Csütörtökön este egy éjszakába nyúló beszélgetés kezdődőtt, ami a másnap délelőtti prog­ram el­ma­radásához ve­ze­tett. Az eblédőasz­tal­hoz gyüle­kezők te­kin­tetén, még min­dig látszot­tak az éjsza­kai meg­beszélések fára­dal­mai. De délutánra mint­ha min­den­ki felpörgött vol­na.

Ek­kor került sor a baráti beszélgetésre, amit Kántor La­jos a Ko­runk főszer­kesztője és Dávid Gyu­la iro­da­lomtörténész foly­ta­tott az érdeklődőkkel. Itt az erdélyi ma­gyar iro­dal­mi folyóira­tokról, esett szó 1956 után. Majd hogy pi­hen­jen az elme, te­rem­fo­ci kezdődött, per­sze csak azok számára, akik nem a söröskorsó-emel­getés nevű sportágat válasz­tották. Pénte­ken este le­vetítették Bálint Artúr Ik­rek című filmjét, ame­lyet a közönség – tetszése ki­nyilvánításául – a vas­taps nevű díjjal tünte­tett ki. A film után Márkus-Bar­ba­ros­sa János, Szabó K. István és Kiss Bu­dai Ti­bor, népze­ne kiséretében mu­tat­ta be a Három nővér című zenés drámát, három fel­vonásban, azaz három tálalásban. Hi­szen a három liba, miután ki­sze­melték, meg­fogték és nyilváno­san megtömték, három fogásként került a va­csorázni óhajtók tányérja­i­ba, majd ismétel­ten az éjszakába nyúló észosztás követ­ke­zett.
A szom­bat délelőttöt a pályáza­tokról és pályázati le­hetőségekről foly­ta­tott előadás fed­le le, amely­nek egye­nes fo­lyománya az ezt követő közgyülésen ki­ala­kult vita lett. Ebéd után Király Zoltán (aki­vel közölték, hogy 2006 no­vem­ber 7-én, 12 óra, 3 perc­kor és 44 másod­perc­kor meg fog hal­ni), György At­ti­la (Hadúr, aki erre a je­les al­ka­lom­ra Csep­re­gi Évának ti­tuláltat­ta magát) és Gi­usz előadták a Pago-pago című három­fel­vonásos vígjátékot.

A további­ak­ban Kalász Márton a Ma­gyar Írószövetség elnöke és Kovács István (író, történész), a ma­gyar írók sze­repéről beszéltek az 56-os for­ra­da­lom­ban.

Az iro­dal­mi küzdőspor­to­kat a va­cso­ra követ­te, majd az E-MIL-tábor „étel után jól esik a ma­gyar nóta" című műsor­száma követ­ke­zett. Csak úgy tört a vonó, sza­kadt a húr a ze­te­la­ki éjszakában!

Másnap már egy újabb „nagy kibékülés” pil­la­na­tai kezdődtek, ami­kor szem­besülni kel­lett a ha­za­u­tazás tényével, és megbékélni a gon­do­lat­tal, hogy „minden­nek vége!” Leg­alábbis a követ­kező E-MIL-tábo­rig.
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: