Pete László Miklós - Sokadik újjászületés

A méltóságos Végtelen
Egy pillanatba bújt,
S a zsémbes öreg végzet fala
Újra porba hullt.

Füst és korom
Lett a korom;
Éveim eladom;
Itt állok újra - fiatalon -,
A boldogságnál nincs
Nagyobb hatalom.

Amíg testemben a világ
Végleg meg nem roppan,
Szeretlek, Kedves!
Évről évre
Mindig
Egyre
Jobban!