Romlott vagyok, bűnös lélek,
Tükörbe magamat látni félek.
Tiszta, fehér lelkem feketébe borul,
Az ártatlanság leple rólam rég lehull.
Húsomba mar a lelkiismeret fullánkja,
A mennyország kapuja előttem zárva.
Méhkastól zsong fejem,
Az ördög megszállta testem.
Az erkölcsi fertő mocsarába süllyedek,
Nincs mibe kapaszkodnom,halkan szenvedek.
Egy árva fa ága mégis segit nekem,
Megmenekültem, tisztára moshatom szennyes lelkem.
0 Megjegyzések