Elmondanám, milyen az íz, az érzés,
mely édességével mosollyá keni szét
fáradt ráncom, sóvárgom, és mikor kapok
belőle, csavarja szívem, gyomrom,
és legördül kiszáradt szemem könnyeként.
Vágyom a szót, a percet újra hallani,
és rettegek előre, ismét el kell hallgatni.
Én is tudom és Ő is, hogyan állunk
a vágány másik oldalán, közöttünk a sín,
melyről vonatunk elment, s elvitte álmunk.
Kicsit játszva, mintha nem is lenne súlya
kezednek, simítasz végig remegő lelkemen,
szóval sem bátorítva, csak rám pillantva,
halk sóhajjal tartod életben a bújó tüzet,
a reményből apró cafatokat tépő szívem.
mely édességével mosollyá keni szét
fáradt ráncom, sóvárgom, és mikor kapok
belőle, csavarja szívem, gyomrom,
és legördül kiszáradt szemem könnyeként.
Vágyom a szót, a percet újra hallani,
és rettegek előre, ismét el kell hallgatni.
Én is tudom és Ő is, hogyan állunk
a vágány másik oldalán, közöttünk a sín,
melyről vonatunk elment, s elvitte álmunk.
Kicsit játszva, mintha nem is lenne súlya
kezednek, simítasz végig remegő lelkemen,
szóval sem bátorítva, csak rám pillantva,
halk sóhajjal tartod életben a bújó tüzet,
a reményből apró cafatokat tépő szívem.
