Csajbók Imre - Romokon virágszál

Mint télből tavasz lágysága,
Belénk remélt új kívánsága.
Hol kél egy ábránd vigasztalón,
Hozzád érek hamvadón.

Lágy itt minden perc...
S vigasztal, hogy nem feledsz.
Én hagyom és engedem...
Félőn lelő szemedben a szemem.

Kívánság csendül, hallgatón,
Bástyán él szívem, hasadón.
Elmondom, s hogy elmondjam,
Világom - világodba zokogjam.

Árnyékunk vetül, s reád nézek,
Utak - lépcsők, minket igéznek.
Ez ábránd egy álom tavaszán,
Felcsendülő vonzalom hangján.

Magasból tekintve messze a vég.
Mint szomorúfűznek, fenti ég.
Mégis maradok, hadd jöjjön a nyár,
Mint bástya, ki szebb időkre vár.