Csokrokba szed a létezés.
Gyönyörökben hajszoljuk az életet.
Múzsámhoz került szálam mosolyt csalt arcára, - már tudtam – mindenki más tévedett.
Talán így vagyunk ezzel mind, hogy a bennünk fogant szó helyes,
Csapda nélkül nincs tiszta út – hisz lebegéstől rettenetes.
Kimeredve fekszünk a matracon.
Se lent se fent állapot.
Piciny óramutatók mélyen csikarják a számlapot.
Alattunk mély vizek.
Felettünk tűző napok.
Lebegtem, mint a délibáb, - de már tudom -: a felszínen vagyok.
Olykor terjedek.
Olykor virágzom.
Olykor elsimulnék Melletted, hisz érzem, hogy hiányzom.
Hiányzom, mint erdők mezők csokrainak egy szála,
Te is hiányzol:
Gyönyöröm Vadvirága!
Gyönyörökben hajszoljuk az életet.
Múzsámhoz került szálam mosolyt csalt arcára, - már tudtam – mindenki más tévedett.
Talán így vagyunk ezzel mind, hogy a bennünk fogant szó helyes,
Csapda nélkül nincs tiszta út – hisz lebegéstől rettenetes.
Kimeredve fekszünk a matracon.
Se lent se fent állapot.
Piciny óramutatók mélyen csikarják a számlapot.
Alattunk mély vizek.
Felettünk tűző napok.
Lebegtem, mint a délibáb, - de már tudom -: a felszínen vagyok.
Olykor terjedek.
Olykor virágzom.
Olykor elsimulnék Melletted, hisz érzem, hogy hiányzom.
Hiányzom, mint erdők mezők csokrainak egy szála,
Te is hiányzol:
Gyönyöröm Vadvirága!
