Tiszai P. Imre: Jéghideg éjfél

Jéghideg szél a rácsok között,
telet rejteget, szemetet
kavar a pisla lámpák fényében
felsejlő betonon. Erkélyeket
ráz durcásan, de a vasbeton
panel ellenáll, csak morzsákat
gyűjtöget a sajtolt falakból
mit egy hóvihar majd elsöpör.

Éjfél, utolsó cigarettám szívom
és tudom, az éjszaka meggyötör.

Távolban harangszó kondul.

Állomászaj, eresztik a hajnali postát,
pár óra, és a szunnyadó világ elindul.