Még alszik a város, szunnyad
csendesen.
Az utak magányába kutya ugat éhesen.
Néhány ablak mögött opálos fény ébred.
A hajnal indítja munkába a népet.
Lassan előtűnnek az álmos emberek.
Kómás fejjel az utcán keringenek.
Magukban sírnak, hogy mily’szerencsétlenek
Már megint dolgozni mehetnek...
Hajléktalan alszik egy hideg padon.
Azt álmodja, hogy otthona nem a vadon,
Pici lakásban ébred, korán csörög az óra,
De ő nem bánja, felkel az első szóra.
Dolgozni indul, de nem panaszkodik, soha
Hisz otthon várja szerelmes asszonya.
Van némi fizetése, van mit enni
Ha nem is sok, de nem kell koldulni, menni.
Az emberek rohannak, észre sem veszik
Hogy a padon egy álmodozó bolond fekszik.
Egy bolond, ki bármelyikükkel cserélne,
Aki bármit megtenne, ha végre élhetne.
Az utak magányába kutya ugat éhesen.
Néhány ablak mögött opálos fény ébred.
A hajnal indítja munkába a népet.
Lassan előtűnnek az álmos emberek.
Kómás fejjel az utcán keringenek.
Magukban sírnak, hogy mily’szerencsétlenek
Már megint dolgozni mehetnek...
Hajléktalan alszik egy hideg padon.
Azt álmodja, hogy otthona nem a vadon,
Pici lakásban ébred, korán csörög az óra,
De ő nem bánja, felkel az első szóra.
Dolgozni indul, de nem panaszkodik, soha
Hisz otthon várja szerelmes asszonya.
Van némi fizetése, van mit enni
Ha nem is sok, de nem kell koldulni, menni.
Az emberek rohannak, észre sem veszik
Hogy a padon egy álmodozó bolond fekszik.
Egy bolond, ki bármelyikükkel cserélne,
Aki bármit megtenne, ha végre élhetne.
