Koncz Eszter: Szertelenül

Szikrázó záporban fürdik a fény
Elmerül benne a lobbanó kény
Álmatag-ébredő, hajnali lény
Elillan, elsüllyed számtalan tény
Zizzenő-robajos, eltűnő rém
Felforr, jéggé dermed színtelen fém
Felkeres-elhagy a haldokló vén
Csillogó sötétnek ég-mezején.