… id. Pieter Brueghel: Farsang és böjt harca
Alig múlt el angyalok
csodaszép zsongása,
csilingelő énekek
mennyei sodrása
és jött a napkeleti
bölcsek ragyogása,
hogy múljon lelkünk
fagyos kongása.
Jött volna, de mégse,
idők vége kőbe vésve,
hogy alámerüljünk újra
az éltető kozmikus vízbe,
hogy a jövő ismét
ránk szakadjon
s a bűnökre a fény
koszorút rakjon.
(Valahol Babilonban,
most éppen
pokolgép robban
és millió szívben
a betlehemi kisded
hull szét cafatokban.)
Valami nagy piactéren,
magas házak bíbor ölében,
tarka népség sürög-forog,
s a húszvedres hordón
− mely tele bikavérrel −
kisérve lantos zenével,
piros nadrágjában
Konc király trónol.
Térdére kés fityeg
derekáról s a hordón
elöl a protein bomba
lóg, egy füstölt sonka.
Serkenti harcra seregét
és esküszik a hordóhasra,
miközben lábát egy
kancsó borba belelógatja.
Fegyverén jobb kezében,
ami egy kormos petrencés
rúd, felnyársalva a sült malac,
perzselt szagja terjeng,
hódítja a falánkok orrát,
hátha valamennyi
cibereleves párti
szájtátva megadja magát.
Szembe véle Cibere vajda
ül szürke trónján,
az orrcsiklandó illatoktól
halálsápadt a böjti konyhán.
Fegyverével, mely egy
sütőlapáton két hal,
támadna a kövér Koncra,
hogy népének böjtjét kivívja.
(A kút körül serényen
halakat pucolnak,
s a földön szétterül
– mint tenyérjós jövendőlése –
a farsang utáni
szorongatott jövő képe.)
A szalonnabőr illatától
megszédülve, a tömeg
a hordó vérét ontja
s Konc királyt előre tolja
a terjengő borpárában,
hogy roggyanó térdek
éhes ostromában
Cibere meghátráljon.
Az előőrs ittasan már
robbantja a bombát,
lerohanja a védtelen sonkát,
s győzelmét égbe kiáltja:
inkább a has fakadjon
és a zene szóljon,
minthogy a malac és
a bor megromoljon.
(Valahol Afrikában,
most éppen
korpa vagy cibere sincsen
és millió szívben
kisded életek múlnak el
örökkös böjtölésben.)
(2013. farsang)
Alig múlt el angyalok
csodaszép zsongása,
csilingelő énekek
mennyei sodrása
és jött a napkeleti
bölcsek ragyogása,
hogy múljon lelkünk
fagyos kongása.
Jött volna, de mégse,
idők vége kőbe vésve,
hogy alámerüljünk újra
az éltető kozmikus vízbe,
hogy a jövő ismét
ránk szakadjon
s a bűnökre a fény
koszorút rakjon.
(Valahol Babilonban,
most éppen
pokolgép robban
és millió szívben
a betlehemi kisded
hull szét cafatokban.)
Valami nagy piactéren,
magas házak bíbor ölében,
tarka népség sürög-forog,
s a húszvedres hordón
− mely tele bikavérrel −
kisérve lantos zenével,
piros nadrágjában
Konc király trónol.
Térdére kés fityeg
derekáról s a hordón
elöl a protein bomba
lóg, egy füstölt sonka.
Serkenti harcra seregét
és esküszik a hordóhasra,
miközben lábát egy
kancsó borba belelógatja.
Fegyverén jobb kezében,
ami egy kormos petrencés
rúd, felnyársalva a sült malac,
perzselt szagja terjeng,
hódítja a falánkok orrát,
hátha valamennyi
cibereleves párti
szájtátva megadja magát.
Szembe véle Cibere vajda
ül szürke trónján,
az orrcsiklandó illatoktól
halálsápadt a böjti konyhán.
Fegyverével, mely egy
sütőlapáton két hal,
támadna a kövér Koncra,
hogy népének böjtjét kivívja.
(A kút körül serényen
halakat pucolnak,
s a földön szétterül
– mint tenyérjós jövendőlése –
a farsang utáni
szorongatott jövő képe.)
A szalonnabőr illatától
megszédülve, a tömeg
a hordó vérét ontja
s Konc királyt előre tolja
a terjengő borpárában,
hogy roggyanó térdek
éhes ostromában
Cibere meghátráljon.
Az előőrs ittasan már
robbantja a bombát,
lerohanja a védtelen sonkát,
s győzelmét égbe kiáltja:
inkább a has fakadjon
és a zene szóljon,
minthogy a malac és
a bor megromoljon.
(Valahol Afrikában,
most éppen
korpa vagy cibere sincsen
és millió szívben
kisded életek múlnak el
örökkös böjtölésben.)
(2013. farsang)
