Tyukodi Mária: Hogyan…?

 Kérdezek és nincs válasz
Elrejti előlem a káoszáradat.
Óriásira nőtt bennem a rossz
Gigászi gyökerét mélyre szőtte
Már én sem látok ki tőle.

Nyúlós-málós, pókhálós
Átláthatatlan sötétség, lapuló árnyakkal
Onnan kukkol a sok sárga szem
Hirtelen vágyakkal.
Égetve bámulnak,
Érzem, ahogy lelkem vágyják
Sötét karmukat arcomba vájják.
Mardossák szívemet
Gyötrik a lelkem
Közben skandálják együtt:
Együk meg menten!

Rám vetik magukat a gusztustalanok
Gondolataim legmélyére bejuthatatlanok
Legalábbis hittem, hogy beton vagyok
Majd kiderült, hogy mégsem, legyőzött vagyok.
Haraggá és egóssá válik rögtön a test
És eszmél, beltenyészet lett a parányi sejt.
Burjánzanak bennem a kis férgek
Jó melegágyat teremtek én meg.
Felhőkarcoló méretűek lettek bennem,
Ezért fajult ordításba dühös nyelvem.

Szűnjön meg a miért, a hogyan, az azért
Legyen tiszta minden gondolat az újért
Változzon meg bennem a gondolattömeg
És tűnjön el a gyilkos gyökérsereg.
Hogyan kéne jól csinálni
Pozitívvá formálni
Hogyan lehet a legjobb
Kéne már definiálni!

Talán a legjobb úgy lenne
Ha a hogyanom megszűnne
Lopja el valaki, vigye jó messze
Ne is lássam többé az életbe.
Tegyen a helyére pozitív tetteket
Indítsa meg újra lelkemet.
Lendüljön előre újra az élet
Boldognak kell lenni, hisz ez a lényeg.