Németi Kata: Vigasz(talás)

Ajánlom B.L-nak nagymamája emlékére
   (2010.júl.28)

Veszteség,mi most ért téged!
Szeretõ szived ki miatt égett,
elhagyott örökre,nem látod már többé,
Kirõl azt hitted mindig részed lesz,
s az életedé.

Farkasszemet nézett a halállal,
Küzdött õ sokáig.
Ezzel is erõt, példát adott
eljövõ holtáig.
Életét munkának,családnak szentelte,
Talán ez tartotta nap-nap után az életbe,jelenbe..

Mit mondhatnék most neked?..
Ki csak kevés része voltam, vagyok életednek..
Fáj a szivem, ha keservedet látom,
mert tudom,hogy mi az igazi szánalom,fájdalom..

Szánlak,mert ismerem az érzést,
mikor el kell fogadni az égi végzést..
Elfogadni:por és hamu voltunk,leszünk.
Még ha számtalan miért?-et is teszünk-veszünk!


Most már tudom..Azt mondom én neked,
Kisérd el az útra,ki úgy szeretett téged!
Tégy egy szál virágot frissen hantolt sirjára,
Mondj el egy imát az õ békés nyugalmára.

Térj vissza az életed rögös,nehéz útjára,
Mutasd meg neki,hogy miért nem élt hiába!
Példás életének gyümölcsét szüreteld le,
Gazdagitsd az életed,s gyerekeid vele,
Hogy egyszer majd az õ korát megérve,
Tudd elmondani te is,

IGEN,megérte!