Emlékszem ahogy szomjasan ajkam ízét kutattad,
s felkorbácsolta vérem a gyönyör.
Már rég nem érintettél,csak az álmoknak élek,
elszáll a vágy, meghal az öröm.
Mire e forró láz ,mért nem hagy nyugodni?
hiszen te messze jársz, nem kellek neked
más karja ölel, más csókja éget,
s én e ridehségtől balgán szenvedek.
Megvethetnélek, de szívembe' nincs más,
csak emlékezés és naív bűvölet,
arról ahogy szerelmet játszottál,
mégis megbocsájtok,nincs bennem gyűlölet.
s felkorbácsolta vérem a gyönyör.
Már rég nem érintettél,csak az álmoknak élek,
elszáll a vágy, meghal az öröm.
Mire e forró láz ,mért nem hagy nyugodni?
hiszen te messze jársz, nem kellek neked
más karja ölel, más csókja éget,
s én e ridehségtől balgán szenvedek.
Megvethetnélek, de szívembe' nincs más,
csak emlékezés és naív bűvölet,
arról ahogy szerelmet játszottál,
mégis megbocsájtok,nincs bennem gyűlölet.
