Székelyföldön ünnep egy ilyen esemény, főleg, ha a megyei tanács is felkarolja az ügyet. Már korán reggel jöttek a faragók:
- Jóska bátyám hoztuk a kaput, ahogy megegyeztünk.
- Tegyétek le az udvarra és foghatunk is neki felállítani, mert a gödrök már ki vannak ásva a sasoknak.
Régen a gyalog székelyek csak ilyen, galambdúc nélküli, kicsi kaput állíthattak, ma már ki amilyent akar és tud.
Régen a gyalog székelyek csak ilyen, galambdúc nélküli, kicsi kaput állíthattak, ma már ki amilyent akar és tud.
- Ti rég felkeltetek nem vagytok éhesek?
- Eszünk majd, ha befejeztük a munkát.
- Ha este fejezitek be?
- Akkor este eszünk, válaszolták röviden a faragók.
- Ti munkás emberek vagytok, ugyan bizony hányszor esztek egy nap?
- Hát, eccer-eccer eccer és eccer-eccer eccer se.
- De egy pohár szilvapálinkát megisztok?
- Azt nem öntenők a csizma szárába.
- Ide teszem az üveget az árnyékba és iszogassatok belőle, mikor akartok, csak meg ne részegedjetek.
Aztán mindenki végezte a dolgát, állították a sasokat, döngölték a földet, ki mihez értett és dél felé már állott is a kapu.
Aztán mindenki végezte a dolgát, állították a sasokat, döngölték a földet, ki mihez értett és dél felé már állott is a kapu.
- Mit véssünk a bejárat fölé?
- Azt, hogy állította a feleségem velem.
Ezzel a faragó elkezdte róni a betűket szép sorban, ahogy szokta.
Ezzel a faragó elkezdte róni a betűket szép sorban, ahogy szokta.
- Ezen kívül lesz még valami idézet is?
- Lesz bizony, - szólt bele Vilma nénje, a ház asszonya – hát a mérnökéknél is van, nálunk mért ne lenne.
- Mi legyen az?
- Ott valami olyasmi van, hogy: - akárhol légy otthon légy.
Erre aztán lett egy nagy kacagás, főleg az érettségizett unoka nevetett.
Erre aztán lett egy nagy kacagás, főleg az érettségizett unoka nevetett.
- Mama, azt Tamási Áron mondta, csak nem éppen így. A mérnökéknél az van írva, hogy: ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
- Valahogy úgy, csak én már ötven éve végeztem az iskolát.
- Csak azon jár az esze, hogy tudjon parancsolni, - szólalt meg a férje – de a tömörségén még az író is elámulna.
Időközben befejezte a rovást a faragó, de amikor megnézték, hát észrevettek egy kis hibát benne: - az állította szóban mind a két helyen két ,,t” betűt vésett, így az lett belőle, hogy: - állíttotta.
Időközben befejezte a rovást a faragó, de amikor megnézték, hát észrevettek egy kis hibát benne: - az állította szóban mind a két helyen két ,,t” betűt vésett, így az lett belőle, hogy: - állíttotta.
- No, a rosseb enné meg, szólalt meg Jóska bá, mit lehet most tenni?
Végül az írástudó unoka állt elő egy mentő ötlettel:
Végül az írástudó unoka állt elő egy mentő ötlettel:
- Az o betűnek kell vésni egy kicsi szárat és akkor az lesz, hogy: - állíttatta.
- Igen, de mi lesz akkor az értelme? – kérdezte Jóska bá.
Az lesz az értelme, hogy:
Az lesz az értelme, hogy:
- Állíttatta a feleségem velem, magyarázta Sanyika, az unoka.
- Nohát, a pokolvar álljon belé! – Mérgelődött Jóska bá – már a templomba vagy a kocsmába se tudok nyugodtan elmenni, rajtam fog röhögni az egész falu. Nem elég, hogy az asszony parancsol, de még a kapura is kiíratom.
(2012)
(2012)
