Bicegve ballag az éji vándor, hátán cókmók vonszolódik,
Selyemlevegőt lélegzik, s ujjai közt nejlonszatyor
lámpafénybe rojtolódik.
Talpai az útpadka árnyai közt kóvályog - tudattalan,
Repedései közt fűszálak dérfürdői – dermedt
szurokkatlan.
Zúzmarás faágak kapják el sapkája bojtját – megrian a
tócsa,
Látszik öreg már – kopasz feje búbja.
Integet holt asszonya, s világít a Holddal – az univerzum
tornya,
Szatyrában fürtölődnek a palackok, s lassan szemezi az
életet – borvirágos lélektivornya.
Betonlabirintus – kartonváros szépasszony völgye után
csorog egykor vad bika vére,
Lámpafényoázis, homok s bokoralj élete munkájának
bére.
Hazatéved az éji vándor… Csipkebokrok vérszemei
pislognak reá,
Pillérek alatt hajléka az utca, s csupán bokra vár reá.
Selyemlevegőt lélegzik, s ujjai közt nejlonszatyor
lámpafénybe rojtolódik.
Talpai az útpadka árnyai közt kóvályog - tudattalan,
Repedései közt fűszálak dérfürdői – dermedt
szurokkatlan.
Zúzmarás faágak kapják el sapkája bojtját – megrian a
tócsa,
Látszik öreg már – kopasz feje búbja.
Integet holt asszonya, s világít a Holddal – az univerzum
tornya,
Szatyrában fürtölődnek a palackok, s lassan szemezi az
életet – borvirágos lélektivornya.
Betonlabirintus – kartonváros szépasszony völgye után
csorog egykor vad bika vére,
Lámpafényoázis, homok s bokoralj élete munkájának
bére.
Hazatéved az éji vándor… Csipkebokrok vérszemei
pislognak reá,
Pillérek alatt hajléka az utca, s csupán bokra vár reá.
