Több
mint kétezer éves indiai buddhista kéziratokat vizsgálnak a müncheni
Ludwig-Maximilians Egyetem (LMU) indológusai: a nyírfaháncsra írt hosszú
tekercsek a legrégebbről fennmaradt buddhista írásos dokumentumok.
Szövegüket
a régóta kihalt gandhárai nyelven írták, amelyet a mai Pakisztán
északnyugati részén elterült ókori Gandhárában beszéltek.
A
legrégebbi tekercsek a Kr.e. első századból valók, ezek az indiai
buddhista irodalom legkorábbi példái. Szövegeik egy olyan irodalmi
hagyományba adnak betekintést, amelyről régóta úgy gondolták, hogy
végképp elveszett. Segítségükkel a tudósok képesek lesznek rekonstruálni
a buddhizmus fejlődését Indiában. A tekercsek megerősítik azt is, hogy
milyen fontos szerepet játszott Gandhára térsége a buddhizmus
elterjedésében Közép-Ázsia és Kína irányában - olvasható a ScienceDaily
tudományos hírportálon.
Az LMU
szakemberei Jens-Uwe Hartman professzor vezetésével együttműködnek a
Berlini Egyetemmel a tekercsek szerkesztésében: a szövegek nagy része
töredezett, ezért először össze kell rakni azokat. A feladat nagyságára
jellemző, hogy a projektet 21 évre tervezték, és 8,6 millió euró
támogatást kaptak a kutatásokra.
A kutatók
nem magukkal a tekercsekkel dolgoznak, hanem azok digitális
változatával. Az eredeti tekercsek ugyanis nagyon törékenyek, és számos
gyűjteményben őrzik azokat szerte a világban. A legtöbb a brit nemzeti
könyvtárban, a londoni British Libraryben található.
A projekt
egyik célja, hogy elkészítsék az összes gandhárai kézirat modern
kiadását, és létrehozzák a gandhárai nyelv szótárát, illetve
nyelvtanának leírását. A fő célkitűzés azonban a gandhárai irodalom
fejlődésének és a buddhizmus ottani történetének illusztrálása.
(MTI)
