egy parázsnyit alszom,
épp csak egy ágy alám,
takaró a tarkón,
kikapcsolva a külvilágok,
elektrodigitalitások...
elnyúlok nyűtten,
nem értem én sem,
a fátyolfelhők között
nap süt rám a résen,
nincs világ
csak én és a csend,
a kályha peng ebbe’ olykor,
valaki alszik, netalán horkol,
elszunnyad ő is, parázsra hajlik,
a vekker a polcról féltékenyen sandít –
már nem kell – nélküle kelek,
mert hűl a szoba,
hasábok várják, hogy a tűzre tegyek
2012. december 19.
