Annak, kit öléből kidobott a föld;
Pedig sokáig kötényedben hordtál
Anyámnál anyább drága Magyarország,
Mégis kidobott méhéből a föld.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott.
Alattam éjjel surran az egér.
Nem állítok csapdát a kis rokonnak,
Hisz bújnia kell, mint a hontalannak.
Egér és enber, - hidd el: egyet ér.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott:
Csípős pokróc és nyirkos szalmazsák;
És nem jutott Szeged, Fehérvár, Tolna.
A sok kínzó emléktől fuldokolva
Hazámmá vált a csikorgó vaságy.
