202 éve, 1810. 12. 11-én született Párizsban Alfred de Musset francia romantikus
költő.
...Épp a Párizs nevű irdatlan szennycsatorna
egy zegzugos, sötét útján haladtam át;
köröttem a vidám tömeg nyüzsgött zajongva,
mely sose hallja meg a szenvedők jaját.
Bágyadt lámpáknak a fekete kövezetre
bús éjnél szomorúbb, halvány világa hullt,
s e reszketeg, fakó fényjeleket követve
jártam a félhomályt, merre a zaj vonult.
Ujjongó, különös hangok zengtek vidáman;
február hava volt, farsang ideje épp.
Borgőzös maszkanép botlott össze a sárban,
s hallatszott szidalom meg ócska élc elég.
Az esős ég alatt olykor feltünedeztek
nyitott hintók, belül zsúfolt kompániák,
azután a bolond városba belevesztek,
égő fáklyák között bőgve trágár danát.
Silány lőrét vedelt közben a lebujoknak
mélyén a tisztes agg, asszonynép és gyerek,
míg künn a szerelem papnői kóboroltak,
e nyughatatlanul bolygó kísértetek.
Mint a római nép kedvelte vad tivornya,
mint antik orgia, hatott e kép reám,
hol Vénusz, a ledér, hosszú haját kibontva,
fáklyát ragadt s kitört a templom ajtaján.
Nagy Isten! egyedül sírtam át ezt az éjet!
Egyetlen szeretőm! mit vétettem neked?
El tudnál hagyni te, egy nappal esküvésed
után: tanúd az ég, hogy élted s éltem egy!
Ó, tudtad-e te azt, kegyetlen, jéghideg nő,
hogy gyalázatban és sötétben álltam ott,
s figyeltem szüntelen reszketve földerengő
lámpádnak sugarát, mint égi csillagot?
Nem, nem tudtad, hiszen egyszer se láttam árnyad;
kezed rést nem nyitott az ablak függönyén,
hogy nézd borús egét a sűrű éjszakának,
sem hogy engem keress a szörnyű sír ölén!...
Kálnoky László fordítása
){kind=link}