Várkonyi Endre: Lépteim!

Nesztelen járom a nyirkos hajnali utcát,
Léptem! ... hallani még az éjszaka hangját,
de a nap súg valami kínt,
az akácfák fölött! Értem szavát...
A köd elnyomó sötétje csendre int.

S bár gyarló emberi létem
mégis a fényre tekint!
Talán mégis a köd győz ma!
- ám karcolt rajtam a fény nyomot, véres
fájdalommal nyert, láthatatlan stigma.

Egy csipkebokor, mely égni látszik
termése vörös fényében, adja most a szavakat.
Súgja: nem lesz ma nap! De időjós gyökerei
holnapra már jó időt mondanak!