Szűcs Noémi: Ars poetica

Arcomból a csont kiáll,
Minden percem soványabb,
Szememben a jég zilál,
Mégsem voltam vidámabb -
Kit akarok becsapni?
Vulkán vagyok, izzó tűz,
Itt akarok maradni,
Veled, de a lelkem űz.

Torkomból a hang elforr,
Minden óra hosszabb lesz,
A szenvedély eltipor,
Mindegy, hogy az ég mit tesz -
Kit akarok becsapni?
Folyó vagyok, gát szakad...
Itt akarok maradni,
Medrem velem elszalad.

Szememből a bánat hull,
Minden évben jobban fáj,
Aztán mindig elcsitul,
Mint egy cserfes gyermekszáj.
Kit akarok becsapni?
Mindez mégsem illik rám.
Rímben mindig meghalni -
Ez az ars poeticám.