Szilágyi Ferenc: Lámpafényben

A világ lassan elborul,
s a dolgos napból este lesz,
a holdnak kolduspénze hull,
ködkönnyet cseppent az eresz.

Szobád homálya most olyan,
akár a hályog vak szemén.
Éled a csend, ha kócosan
lángra lobban a sárga fény.

Kis asztalodra rávetül
a lámpaernyő, nagy kalap.
Kezedben lágyan, mint a tüll,
libben a fehér irkalap.

A gondolat már rajta fut,
barázdát mélyen szánt a toll,
vágyakat vet, és dönt tabut,
új pirkadatba áthatol.